Néprajztudós, tanár, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
Kallós Zoltán 1926. március 26.-án született a mezőségi szórványvidéken, a Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő Válaszúton. Gyermekévei idején a vegyes nemzetiségű faluban, anyanyelvével párhuzamosan a román valamint a cigány nyelveket is megtanulta. Tanulmányait Kolozsváron folytatta, majd a sepsiszentgyörgyi Tanítóképzőbe iratkozott, ám tanítói oklevelét már Kolozsváron szerezte meg. Sikeresen felvételizett a Zeneművészeti Főiskolára, ahol többek között Jagamas János tanítványa volt. Jagamas arra ösztönözte, hogy tudatosan folytassa a már kisdiák korában elkezdett gyűjtéseit. 1946 és 1950 között tanító Magyarvistán, 1951 és 1955 között egyetemi hallgató, majd tanító Lészpeden. Rövid időre börtönbe került, kiszabadulás után ismét tanított, majd a Gyímes-völgyében faipari alkalmazottként dolgozott.
Később megismerkedett, majd szoros barátságot kötött Martin Györggyel akivel együtt járták Erdélyt, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait táncosok, zenészek, énekesek után kutatva. A 1970-es évektől kezdve jelentek meg egyedülálló balladagyűjteményének kötetei, miközben a hatósági zaklatások tovább folytatódtak. Az 1989 decemberében bekövetkezett változások, és a határátlépés megkönnyítése után, a már aránylag nyugodtabb körülmények között megkezdhette gyűjtéseinek rendszerezését és a hangzó anyagok kiadását. 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, mely azóta is számos hagyományőrző tevékenység szervezője és támogatója, emellett a moldvai csángók ügyének egyik támogatója.
Kötetei: Balladák könyve (1969) - 5 kiadást ért meg , Új guzsalyam mellett (1973), Tegnap a Gyímesben jártam (1989), Balladák új könyve (1996), Világszárnya (2003), Elindulék este guzsalyasba… (2004), A gyímesi csángók tánc élete és táncai (2005). Nevezetesebb tanulmányai: a Tánctudományi Tanulmányok, 1963 – 64: Tánchagyományok egy mezőségi faluban, 1970-es kiadásban: A gyímesi csángók tánchagyományai és táncai; a Müveltség és Hagyomány, 1966: Ráolvasás a gyímesi és moldvai csángóknál; a Néprajzi Közlemények: Hejgetés Moldvában, Ismeretlen népballadák.
A Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportja adattárában Kallós Zoltánnak mintegy 14.000 magyar népzenei felvétele van letétben, Válaszúton pedig népi tárgyi gyűjteményeiből összeállított tájmúzeumot működtet.
Életműve elismeréseképpen 1990-ben megkapta az Életfa-díjat. 1993-ban Magyar Művészetért-díjat, 1996-ban Julianus és Kossuth-díjat, 1997-ben Martin György-díjat, Pro Minoritate-díjat, valamint Magyar Örökség-díjat kapott. 1999-ben Tőkés László-díjjal, és az 56-os érdemkereszttel tüntették ki. 2001-ben munkásságát Corvin-lánccal és Szent-Imre díjjal, 2003-ban Kölcsey-díjjal 2013-ban pedig Szent Kristóf díjjal ismerték el. 2014-ben megkapta a Nemzet Művésze díjat. Az EMKE tiszteletbeli, a Magyar Néprajzi Társaság valamint a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Kallós Zoltán 2017-ben Kossuth-nagydíjat kapott.