Krausz Ferenc

Nobel-díjas és Wolf-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, a Molekuláris- Ujjlenyomat Kutató Központ (CMF) ügyvezetője és tudományos igazgatója

fotó: MTI/Balogh Zoltán

Született: 1962. május 17., Mór

Kutatási területei: Attoszekundumos fizika, erős terek fizikája, alapvető elektronfolyamatok valós idejű megfigyelése, lézerrendszerek fejlesztése, petawatt mezőszintetizálók (PFS)

Krausz Ferenc fizikus, az attoszekundumos fizika – amely az elektronok ultraszélességű mozgását figyeli és tanulmányozza – atyjaként tartják számon. Tudományos munkája alapján számos új kutatási terület született, mint például az élő szervezetek nagy felbontású mikroszkópiája. Emellett olyan lézereket fejlesztett, amelyek segítik a rák és a szemészeti betegségek diagnosztizálását.

Tudományos és szakmai pálya:

2019-től: a Molekuláris Ujjlenyomat Kutató Központ (CMF) alapítója és tudományos igazgatója, Budapest

2015-től: a Haladó Lézeralkalmazások Központ (CALA) alapító igazgatója, Ludwig-Maximilians-Universität (LMU) München, Németország

2012-től: az Extrém Fotonika Laboratórium (LEX-Photonics) igazgatója, München, Németország

2010–2016 között: vendégprofesszor a Pohang Tudományos és Technológiai Egyetemen (POSTECH), Pohang, Dél-Korea

2006–2009 között: a Müncheni Haladó Fotonika Központ (MAP) társalapítója és alapító igazgatója, majd 2010–2019 között igazgatója, München, Németország

2004-től: a Max Planck Kvantumoptikai Intézet (MPQ) igazgatója, Garching, Németország

2004-től: kísérleti fizika – lézerfizika professzor és tanszékvezető, LMU München, Németország

1988–1991 között kutató, 1991–1993 között posztdoktori kutató, 1996–1998 között villamosmérnök adjunktus és 1999–2004 között villamosmérnök professzor a Bécsi Műszaki Egyetemen (TU Wien), Ausztria

1991-ben lézerfizikából PhD-fokozatot szerzett, majd 1993-ban habilitált a Bécsi Műszaki Egyetemen

1985–1987 között: tudományos munkatárs a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen

1985: villamosmérnöki diploma, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

1981–1985 között: elméleti fizikai tanulmányok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és villamosmérnöki tanulmányok a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen

Díjak, elismerések, tagságok:

2023: fizikai Nobel-díj Pierre Agostini és Anne L’Huillier kutatókkal együtt

2022: fizikai Wolf-díj, Wolf Alapítvány, Herzlia Pituach, Izrael

2019: Vladilen Letokhov Emlékérem, Európai Fizikai Társaság és Orosz Tudományos Akadémia, Oroszország

2018: Arany János-díj a kiemelkedő tudományos teljesítményért, MTA, Magyarország

2016-tól: a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagja, Németország

2014: A Világ Legbefolyásosabb Tudományos Elméi, Thomson Reuters, USA

2013: Otto Hahn-díj, DPG, Német Kémiai Társaság (GDCh), Németország és Frankfurt városa, Németország

2012-től: az Academia Europaea tagja

2012-től: az Európai Tudományos Akadémia (EURASC) tagja, Belgium

2012: Magyar Érdemrend lovagkeresztje, Magyarország

2011: Szövetségi Köztársaság Érdemrendje, Németország

2011-től: az Orosz Tudományos Akadémia tagja

2009: az Optical Society of America tagja, USA

2007-től: az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja

2007-től: az MTA külső tagja

2006: Gottfried Wilhelm Leibniz-díj, DFG, Németország

2006: Bécs Város Díja a Természettudományokért és Technikai Tudományokért, Bécs, Ausztria

2006: Kvantum Elektronikai Díj, Lézer és Elektro-Optikai Társaság, Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE), New York City, USA

2005: tiszteletbeli professzori cím, TU Wien, Bécs, Ausztria

2005: díszdoktori cím, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

2003-tól: az Osztrák Tudományos Akadémia tagja

Menü

Navigáció