Nobel-díjas és Wolf-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, a Molekuláris- Ujjlenyomat Kutató Központ (CMF) ügyvezetője és tudományos igazgatója
Született: 1962. május 17., Mór
Kutatási területei: Attoszekundumos fizika, erős terek fizikája, alapvető elektronfolyamatok valós idejű megfigyelése, lézerrendszerek fejlesztése, petawatt mezőszintetizálók (PFS)
Krausz Ferenc fizikus, az attoszekundumos fizika – amely az elektronok ultraszélességű mozgását figyeli és tanulmányozza – atyjaként tartják számon. Tudományos munkája alapján számos új kutatási terület született, mint például az élő szervezetek nagy felbontású mikroszkópiája. Emellett olyan lézereket fejlesztett, amelyek segítik a rák és a szemészeti betegségek diagnosztizálását.
Tudományos és szakmai pálya:
2019-től: a Molekuláris Ujjlenyomat Kutató Központ (CMF) alapítója és tudományos igazgatója, Budapest
2015-től: a Haladó Lézeralkalmazások Központ (CALA) alapító igazgatója, Ludwig-Maximilians-Universität (LMU) München, Németország
2012-től: az Extrém Fotonika Laboratórium (LEX-Photonics) igazgatója, München, Németország
2010–2016 között: vendégprofesszor a Pohang Tudományos és Technológiai Egyetemen (POSTECH), Pohang, Dél-Korea
2006–2009 között: a Müncheni Haladó Fotonika Központ (MAP) társalapítója és alapító igazgatója, majd 2010–2019 között igazgatója, München, Németország
2004-től: a Max Planck Kvantumoptikai Intézet (MPQ) igazgatója, Garching, Németország
2004-től: kísérleti fizika – lézerfizika professzor és tanszékvezető, LMU München, Németország
1988–1991 között kutató, 1991–1993 között posztdoktori kutató, 1996–1998 között villamosmérnök adjunktus és 1999–2004 között villamosmérnök professzor a Bécsi Műszaki Egyetemen (TU Wien), Ausztria
1991-ben lézerfizikából PhD-fokozatot szerzett, majd 1993-ban habilitált a Bécsi Műszaki Egyetemen
1985–1987 között: tudományos munkatárs a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen
1985: villamosmérnöki diploma, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
1981–1985 között: elméleti fizikai tanulmányok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és villamosmérnöki tanulmányok a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen
Díjak, elismerések, tagságok:
2023: fizikai Nobel-díj Pierre Agostini és Anne L’Huillier kutatókkal együtt
2022: fizikai Wolf-díj, Wolf Alapítvány, Herzlia Pituach, Izrael
2019: Vladilen Letokhov Emlékérem, Európai Fizikai Társaság és Orosz Tudományos Akadémia, Oroszország
2018: Arany János-díj a kiemelkedő tudományos teljesítményért, MTA, Magyarország
2016-tól: a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagja, Németország
2014: A Világ Legbefolyásosabb Tudományos Elméi, Thomson Reuters, USA
2013: Otto Hahn-díj, DPG, Német Kémiai Társaság (GDCh), Németország és Frankfurt városa, Németország
2012-től: az Academia Europaea tagja
2012-től: az Európai Tudományos Akadémia (EURASC) tagja, Belgium
2012: Magyar Érdemrend lovagkeresztje, Magyarország
2011: Szövetségi Köztársaság Érdemrendje, Németország
2011-től: az Orosz Tudományos Akadémia tagja
2009: az Optical Society of America tagja, USA
2007-től: az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja
2007-től: az MTA külső tagja
2006: Gottfried Wilhelm Leibniz-díj, DFG, Németország
2006: Bécs Város Díja a Természettudományokért és Technikai Tudományokért, Bécs, Ausztria
2006: Kvantum Elektronikai Díj, Lézer és Elektro-Optikai Társaság, Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE), New York City, USA
2005: tiszteletbeli professzori cím, TU Wien, Bécs, Ausztria
2005: díszdoktori cím, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
2003-tól: az Osztrák Tudományos Akadémia tagja