1935. április 3-án született Rómában.Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, a nemzet művésze, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
1935. április 3-án született Rómában.
1939-ben költözött családjával Magyarországra.
1955-ben vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben Kmetty János és Pátzay Pál mestereknél végzett. Alkotott a Fiatal Művészek Stúdiójában, a kecskeméti művésztelepen, majd a budapesti Dózsa György úti műteremben. 1981 óta Zsámbékon él.
A Kádár-korszakban a teljes foglalkoztatás elve alapján általában volt szobrászati munkája.
Nem követte az úgynevezett „absztrakt” irányzatokat, de a „szocialista realizmusnál” komolyabb szobrokat készített, gondos építészeti környezettel.
Öt évtizedes munkája alatt számos nagyméretű, közösségi térbe helyezett, az állandóságra törekvő művet alkotott: portrékat, emlékszobrokat, díszítő jellegű kompozíciókat, emlékműveket, síremlékeket.
Melocco Miklós nagyra értékeli a tradíciót, de követi és megújítja a hagyományt. Formavilága leleményes és szellemdús, a direkt politikai szolgálatot messze elkerülő.
Melocco Miklós készített és készít kisplasztikákat, rajzokat, de munkásságának leghangsúlyosabb fejezete a köztéri, monumentális kompozíciók megalkotása, mint például: a tatabányai „padon ülő" Ady-szobor, a pécsi Ady halotti maszk, az ópusztaszeri kalászszedők, a budapesti Antall-síremlék égtáj-lovasai, a szegedi '56-os emlékmű a székesfehérvári Mátyás-emlékmű és a budavári Mansfeld Péter-emlékszobor.
Csak olyan megbízásokat vállalt, amelyek a gondolkodásmódjába, a nemzeti, európai világnézetébe befogadhatóak voltak.
1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tag.
1975-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1982-ben Érdemes Művész díjat, 1988-ban Kossuth-díjat, 1998-ban Magyar Örökség díjat, 1998-ban Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2005-ben Prima Primissima díjat, 2014-ben a Nemzet Művésze díjat, 2018-ban Corvin-láncot kapott.